2020. március 22., vasárnap

12 órás írásmaraton?!

Tegnap kipróbáltam a 12 órás írásmaratont, egyfelől azért hogy teszteljem magam, kiderítsem vajon mennyit tudok írni ennyi idő alatt, de mindenekelőtt azért hogy végre túl tudjak jutni azon a részen, amivel már napok óta szenvedek.

Az angolul 12 hour write-a-thont Kate Cavanaugh videója ismertette meg velem, és hozta meg a kedvem hozzá már nagyon régen. Tegnapelőtt újra rátaláltam erre a videójára, ezért úgy gondoltam, miért is ne? Szombat hétvége, különben is önkéntes távolmaradásban vagyok, és az egyetem előrehozott tavaszi szünete is most jár le, úgyhogy ez a tökéletes alkalom egy ilyen kihívásra.
És itt is van az eredmény. Az elkövetkezendő részeket a 12 (13) óra alatt írtam, ameddig ez az egész történet tartott. Az eredmény: majdnem ötezer szó egy nap alatt. De még inkább: a megakasztó jelenet befejezése és másik két teljes jelenet megírása történt a write-a-thon alatt. Most lássuk részekre bontva:



Tehát: 101467 szóval indultam.

1.       óra, 481 szó (101948)
Jelenleg így néz ki képernyőm:


- 2. óra, 321 szó (102269)
 „Mostani jelenet, mivel rövidke, ide másolom (~~ilyet szoktunk, ugye. ugye?~~). Szereplők: Dalma = főszereplő, József = sorozatgyilkos, Ferenc bácsi = nevelőapu, Darajos = seggfej közbiztonságügyi miniszter
"– Hallottam… egy *pletykát* az iskolában, hogy valaki látta az erdőben Józsefet – mondta Dalma. A teremben ülők egy személyként kaptak levegőért, egy gyerek leejtette a villáját. – És utána pár nappal már ott voltak a boszorkánypóznák. Akkor ez véletlen?
Ferenc bácsi figyelmeztetőleg a karjára tette a kezét, tekintetével azt üzente, ne mondjon többet.
– Neeem, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Nem is hallottam erről a pletykáról! Hogy mit ki nem találnak a gyerekek! – nevetett Darajos, egészen felvíve a hangsúlyát, mintha kisgyerekekkel beszélne. Ezután elkomorodott, és az asztalra könyökölt.
– Nézd, Dalma. Dalma, ugye? – pillantott a szüleire, de meg se várta a megerősítést. – József nem létezik! Ő csak egy kitaláció, érted? Mint a húsvé… – a gyerekasztalra pillantott – mint Hasfelmetsző Jack–
– Jó étvágyat mindenkinek – dörmögte az orra alá valaki, de Darajos zavartalanul folytatta lekicsinylő hangnemében.
– Ő csak egy félvérek által generált kitaláció, akire ők és a szennylapok rákenhetnek mindenféle csúnyaságot. Nem is csoda, hogy rémeket látnak az iskolában! De neeeem, Dalma, József nem létezik, őt nem láthatta senki. Talán csak egy árnyék volt vagy nimfa.
Hozzá akarta vágni, hogy ő volt az, aki látta Józsefet, de aztán eszébe jutott, hogy az igazgatók megígértették vele, hogy nem beszél erről. Mást kellett felhoznia.
– Anyám látta – adta ki az aduászát. Ennek mindent eldöntő érvnek kellett lennie. Darajos ehelyett alig bírta magába fojtani a röhögést."

3.       óra, 570 szó (102839)
Olyan szép képernyőképem van! Ókikötő, Dubrovnik, Horvátország.


4.       óra, kb 700 szó (103539)
Annyira elmerültem, hogy észre sem vettem, mikor léptem át a negyedik órából az ötödikbe. Így kb-alapon képes voltam pont onnan visszaszámolni a szavakat úgy, hogy kerek 700-ra jöttek ki.


5.       óra (103916), 377 szó:
Nem voltam túlzottan fókuszált, de legalább az óra elején még elmerülve írtam.

6.       óra (104182), 266 szó:
Ebédeltem és sok minden mást csináltam, szóval nem haladtam valami sokat, csak az utolsó tíz percben sprinteltem egyet. Nem sok, de legalább Gálék részét befejeztem.

7.       óra (104540), 358 szó:
Discordon toltunk egy 25 perces wordwart, ami nekem inkább 30 perces lett, de az alatt hoztam össze a szavak többségét.

8.       óra (105010), 470 szó:
Wordwarral kezdtünk, amibe én 10 perccel később csatlakoztam be, de sebaj. Haladok, már Dalmáék karácsonyi részét írom. Később csináltunk még egy wordwart és kicsit beszélgettünk Discordon. Kate Cavanaugh továbbra is inspirál.



9.       óra (105204) 194 szó:
Kicsit átlógtam az előző órából ebbe, ezért gyakorlatilag háromnegyed órám van ebből az órából.
De befejeztem Dalmáék ajándék-osztogatását. Most jön az a következő órában, hogy Dalma olvas az ’50-es évek nemzeti mozgalmáról.

10.   óra (105452) 236 szó:
Kate épp elkezdett egy live-streamet meg elvileg ww van discordon is, de jelenleg nem nagyon haladok. De mindegy, összeszedem magam, mert kezd decline-ba hajlani a haladásom.



11.   óra. (105907) 452 szó:
Már nincs sok, menni fog! Két óra, kibírom.

12.   óra (106298) 391 szó, összesen 4831 szó a 12 óra alatt, azaz kb 6,7 szó/perc
Mikor kerültem be az utolsó órába?! Wow, bele kell húznom. Kábé egy jelenet közepén hagytam közbe a számolást, úgyhogy azt még valami lezárható helyig elviszem.

Így végül (kicsivel több, mint 12 óra után ugyan) 106623 szó lett az eredmény, azaz 5156 szót írtam ma.

Összességében véve azt mondom, megérte :) Szeretnék majd az áprilisi Camp Nano alatt is legalább egy ilyet csinálni.


2020. március 13., péntek

5 authortuber, akit ajánlok

Mi az az Authortube? Kik az authortuberek és az aspiring writerek? Miért szeretem őket, és miért éri meg nézni a videóikat?


Az Authortube azon youtuberek (authortuberek) közösségére vonatkozik, akik személyük szerint írók vagy szerzők, és erről szólnak a videóik is. Meglepően nagy és szerteágazó platformról van szó, számtalan, több kiadott könyvvel rendelkező íróval, és még több "aspiring writerrel". Utóbbi fogalmat magyarul úgy fordítanám, hogy "olyan ember, aki író akar lenni", vagy röviden csak "törekvő író" a google szerint.
Fontos megemlítenem, hogy mind az öt videós angolul gyártja tartalmait, de én részben Jenna videóin tanultam meg angolul, úgyhogy az egészen jó automatikus (angol) feliratok beállításával ez egy alapszintű angoltudással már nem jelent akadályt.

Na de akkor most csapjunk bele! Minden névre kattintva egy link elvisz az adott csatornára.

Őrá találtam rá először, egy teljesen random blog teljesen random posztjában. Jenna egy Californiai író, a műveit szerzői kiadásban adja ki. Főleg sci-fi és fantasy műfajban dolgozik, eddig két regénye jeleng meg, az Eve the Awakening és a dark fantasy Savior's Champion.
A videóit általában 5-10 pontra osztja. Készít videókat a saját "pet peeve-eiről", amiktől rögtön sikítva menekül egy adott könyvről, de csinál videókat a kedvenc trope-jairól is. Beszél világépítésről, karakterekről, vázlat-készítésről, motivációról, marketingről, béta-olvasókról... egy szóval mindenről. És persze a saját könyveit is minden videó végén ajánlja.
Hátrány lehet, hogy sokszor kemény és nyers nyelvezetet használ, ami az érzékenyebb hangulatú nézőket letörheti. Emellett sok videóját sponzorálja a Skillshare, ezért a legtöbb videó első másfél perce róluk szól.
Pozitívum viszont a sokféle téma, a (számomra nagynak tűnő) tapasztalatból szerzett tudás, illetve a maga stílusában nagyon motiváló. Főként platform-építés, bétázás, marketing, tehát nem pont írás-specifikus videóit szeretem.

Ha Jenna a tűz, Kate Cavanaugh a víz. Nagyon édes, nagyon nyugodt, nagyon pozitív kisugárzású lány, és a videóit is ez az életteli hangulat lengi körül. Ha megnyugvásra vagy háttérzajra van szükségem, akkor őt hallgatom.
Kate egy freelance author, tehát a könyveit még nem adta ki (de ha jól tudom, már folyamatban van egy), hanem megbízásra ír mindenfélét.
A legismertebbek talán az "I tried writing like..." kezdetű videói, amiben híres írók napi rutinjait csinálja végig, köztük van JKR, Stephen King, Neil Gaiman és sokan mások.
Emellett minden NaNoWriMo és Camp NaNo alatt aktív, előbbi alatt napi vlogokat tölt fel a haladásáról. Novemberben izgalmas és motiváló követni! Számomra különösen az egyedi munkarendje és haladási stílusa érdekes (egyszerre több művet ír, zero-draftingol, nem igazán használ vázlatot, ellentétben mondjuk Jennával.)
Ő nem tanácsokat ad, hanem főleg a saját kalandját, írói útját rögzíti, de az authortube közösségről és más hasonló témákról is beszél.

Őt relatíve ritkásabban nézem, pedig sokat lehet tőle tanulni. Shaelin főiskolán kreatív írást tanult (vagy hasonló helyen hasonlót, az amerikai iskolarendszer nekem magas), ezért nem csak gyakorlati, de iskolában elsajátított elméleti tudással is rendelkezik. Jennához hasonlóan már ő is publikált író, azt hiszem ő szintén a magán- vagy a szerzői kiadást választotta.
Készít videókat tippekről, a writing community-ról és a saját útjáról is, köztük writing vlogokat is csinál.
Stílusa kicsit szigorúbb, ez talán hozzászokást igényel, valamint a videói is rendszerint hosszúak (akár huszon-x percesek), ami felfogható pozitívan és negatívan is, én inkább az előbbire hajlok.

A csatornát Meg Latorre írónő viszi, aki korábban egy irodalmi ügynökségnél (amit én valami kiadóhoz hasonló formátumnak értelmezek) dolgozott literary agentként/irodalmi ügynökként, tehát sok tekintetben szakmabeli.
Jennához és Shaelinhez hasonlóan ő is ad tanácsokat írásról, tradicionális- és magán publikálásról (egy-egy ilyen videót amúgy Jenna is csinált), valamint a platform kiépítéséről is készít tartalmakat. Őtőle most sok mindent linkeltem, de e közül az öt közül talán őt ismerem a legkevésbé. Ennek ellenére kifejezetten ajánlom, csak az ő videói (amik akár negyven percesek is lehetnek) néha már nekem is hosszúak, ennek ellenére ha egy kifejezett téma érdekel, akkor ajánlom őt.

Természetesen őt sem hagyhattam ki. A készítője nem feltétlenül authortuber, de maga is publikált író, így ide számítottam. 
Ő az egyetlen videós a listán, aki animálja a videóit. Teljes iróniával adja elő "tanácsait", úgymint hogyan írj szerelmi szálakat, steampunkot, fantasyt, vagy hogyan fogadd a kritikát... Természetesen az ellenkezőjét mondja a valóban megfogadható, jó tanácsoknak, innen is a csatorna neve. A slusszpoént számomra az adja, hogy ezeket a terribilis tanácsokat sokszor látni a különböző szórakoztató regényekben.

2020. március 9., hétfő

Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara, vélemény

Három hétig olvastam ezt a könyvet, és minden oldalát élveztem - vagy azért, mert annyira jó volt, vagy azért, mert annyira cringe volt. Végül három és fél csillagot adtam neki Moly.hu-n, most pedig elárulom, milyen élmény is olvasni ezt a könyvet.
Ha csak egy rövid ajánlóra vagy kíváncsi, a pozitívumok és negatívumok sorba szedésével, akkor kattints ide.
Ez a bejegyzés csak kisebb spoilereket tartalmaz, amik nélkül nem tudok magyarázni, de a lényegi elemeket nem fedem fel.
Megérkezett az A Court of Wings and Ruin borítója! - Deszy ...
Magyar borító
Mint azt az ajánló is írja, ez a videó vett rá, hogy kezembe vegyem a könyvet, közben pedig ez a vicces összefoglaló szórakoztatott.
Miről is szól ez a könyv? Röviden, felajzott tündérek akarnak megtörni egy átkot egy analfabéta emberlány segítségével. Kicsit hosszabban:
Feyre egy elszegényedett családból származik, és vadászni kényszerül, hogy eltartsa sánta apját és két nővérét. Egy ilyen vadászat alkalmával elejt egy farkast, akiről később kiderül, hogy tündér - és a tündér társa cseppet sem örül a farkas halálának. Barátja életéért cserébe Feyréét követeli, de egy kiskapu lehetőséget ad arra, hogy a lány életben maradjon: ehhez azonban el kell mennie a szörnnyel - Tamlinnel - a tündérek birodalmába, Prythianbe.

Egyszerűen hangzik, ugye? Nos, nem annyira. Először is, Feyre inkább a halált választaná minthogy jó élete legyen egy tündér mellett, mert tett egy esküt nagyon régen az anyjának.
Aztán a tündérbirodalomba, azon belül a Tavasz udvarába érve kiderül, hogy Tamlin igazából nem egy szörnyeteg, hanem egy nagyon is szexi tündér. De minő borzalom, egy maszk takarja az arcát, amit Feyre először egy furcsa divatnak gondol, de hamarosan kiderül, hogy valójában egy járvány következménye. De nem kell félni, Tamlin és a többi tündér így is elég helyes.


A vörös szépség Lucien, aki meggyőződésem szerint egy álruhában cameózó Weasley-testvér.
Komolyra fordítva a szót, a járványról nem tudunk meg sokat, mivel szereplőink nem beszélhetnek róla. Feyre azért szerencsére megteszi a tőle telhető legtöbbet azért, hogy minél többet megtudjon róla, miután a könyv egyharmadánál végre leadja a szökésről való álmodozást.
Meg kell említeni, hogy egyáltalán nem kezelik rabként, szabadon járhat-kelhet, csupán akkor korlátozzák a mozgásában, amikor a testi épsége és az élete különben veszélybe kerülne. De azért mégis haza akar menni a családjához, akik utálják, és akikkel talán a telet sem éli túl; holott Tamlin a családja jólétéről is gondoskodott. Őszintén szólva, Feyre cseppet sem bűnhődik a tündérgyilkosságért, tehát még boldog is lehetne.
Végül azért eléri a bűntudat, de megbocsátanak neki, ami azért jó.

Ez a könyv talán nem is lenne több egyszerű, könnyed nyári tavaszi szórakozásnál, ha a végén nem küldenék őt haza, és nem neki kellene véres próbák árán megmenteni a tündéreket. Az utolsó 80-100 oldalon SJM nagyon bekeményít, megéri addig elmenni.

Ez a könyv egyébként egy trilógia része, és mit ne mondjak, el fogom olvasni a következő részt, pedig tudom, hogy egy fontos aspektusa nem fog tetszeni. Ha valaki még csak az elsőt olvasta, írja le a véleményét a főszereplőkről, és tartsa azokat észben a következőben. Az egyik szépség személyiségbeli fordulata engem finoman szólva is felhúzott, dehát mit lehet mondani azon kívül, hogy legfeljebb majd én nem csinálok ilyet a saját szereplőimmel? A rajongók 99%-a végül is szereti ezt a csavart.
Különben is, én Feyre testvérei és Lucien miatt szeretném olvasni a következő részt.

Ismételten, kikapcsolódni és egy új fandomba belemerülni jó, de egy-két problémásabb részre azért figyelni kell.

2020. március 3., kedd

5 tipp, hogy időt nyerj az írásra!


Az előző posztban panaszkodtam arról, hogy mennyire nehéz időt találni a szabadidős tevékenységekre. Most megpróbálom összegyűjteni azokat a tippeket, amik nekem beváltak, illetve amiket ebben a hónapban fogok kipróbálni. Az egyes pontok alatt jelölni fogom, hogy már bevált, vagy még csak elméletben működő ötletről van szó. Remélem, mindenki talál olyat, ami számára hasznosítható.

Bocsánat, ha időnként esetleg parancsolgatóan hangzik egy-egy mondat, de ha mindent szépen, feltételes módban körülírnék, akkor kétszer ilyen hosszú lenne a poszt. A tippeket úgy vegyétek, hogy nem szakértőktől szedtem össze őket, ezek csak a saját laikus ötleteim és tapasztalataim.
A poszt legalján leírtam az öt tippet röviden, kifejtés nélkül.

És akkor végre jöjjön a lista:
1. Állíts fontossági sorrendet!
Ezt nem is kell nagyon magyarázni. El kell döntened, mennyire áll fontos helyen most számodra az írás. A NaNoWriMo miatt novemberben sokan első helyre toljuk a fontossági sorrendben, ezért tudjuk meglökni magunkat annyira, hogy a hónap végére hatalmas szómennyiséget adunk ki magunkból.
Kicsit bővebben kifejtve: Először is én elkülöníteném azt, hogy számodra az írás egy kikapcsoló hobbi-e, vagy komolyan tervezed azt, hogy egyszer kiadasd a munkáidat. Mind a kettő egy jó motiváció (kikapcsolódás és nagy célok), de más hozzáállást igényel. Például ha úgy tekintesz az írásra mint sokan a rajzra vagy zenére, akkor szerintem csak annyi időt szánj rá, amennyitől még nem görcsölsz be. Hiszen a lényeg elsősorban az, hogy jól érezd magad, és utána jön az, hogy mondatokat hagyj a papíron, amitől persze szintén jól érzed magad, hiszen nem véletlenül ez a hobbid.
Másrészről, hogyha bevallottan törtető vagy, és szeretnéd egyszer félig-meddig komolyan vagy akár karrierszinten űzni a dolgot… akkor először is nem tudok szakmai tanácsot adni, mert nem vagyok író. Viszont határozottan törtető vagyok, szóval a saját hozzáállásom szerint a következőt érdemes csinálni:
0. Képzeletben állíts listát/vizualizáld a fontossági sorrendet.
1. Első helyre kerüljenek a természetes emberi szükségletek (elegendő evés, hidratálás, alvás, alap higiénia, emberi kapcsolatok, úgymint barátok és család, stb).
2. Második helyre jöjjenek a kötelességek (iskola, munka, család, kisállat, stb.)
3. Aztán képzeld el a jövőbeli célodat, és harmadik helyre kerüljön minden, amit annak eléréséért megtehetsz (írás, írástechnikai órák, bétáztatás, olvasás, később közösségi média platform, stb.)
4. Utána jöhet a szórakozás és minden más (sorozatok, gaming, kézimunka, partik, lustálkodás, stb.) Itt segít, ha az írást eleve szórakoztatónak éled meg.
És itt jön amit én szoktam: a trükközés. Röviden, megpróbálom a harmadik pontot minél előrébb tolni.
Ezt nem ajánlhatom teljes szívvel, mivel nem feltétlen egészséges, de a következőt szoktam csinálni: A fejemben mindig ott vannak a teendőim, és számomra az előbb felsorolt négy pont mind „teendők/kötelességek” címke alatt fut, ideértve az emberi kapcsolatokat is. Ez persze vitatható, de az egyszerűség kedvéért most kezeljük így a dolgokat. Minden nap elgondolom, hogy mi az, ami éppen „ráér”, mi az, amiből le tudok faragni némi időt vagy amit hátrébb tudok tolni a listán, és a helyére berakom az íráshoz köthető teendőket. Fontos, hogy a hátrébb tolt dolgokat is ugyanúgy elvégzem.
Például: Péntek este van, másnap szombat. Tudom magamról, hogy éjjeli bagoly vagyok, ezért nagyon hamar letudok minden napi teendőt, és aztán éjszakába nyúlóan írok. Másnap azonban nem alszok délig, hanem 8-9 körül ugyanúgy felkelek, akkor is, ha hajnali kettőig írtam. Vagy. A héten már egyszer találkoztam a barátaimmal, akkor hétvégén otthon maradok írni. Vagy elmegyek velük moziba/kávézni/bulizni de csak 1-2 órát maradok, nem egész este. Vagy ahelyett hogy olyan ételt főznék amit két óra elkészíteni, akkor inkább veszek egy tartalmas szendvicset/rendelek kész kaját öt perc alatt, és máris szabad az ebédidő.
Fontos, hogy a „komolyan vett hobbid”, az írás, ne menjen a testi-lelki-szociális jóléted kárára! Így tehát leginkább a semmittevést érdemes elnapolni. Nekem néhány tekintetben nincsenek nagy igényeim, ezért onnan könnyen tudok „lefaragni” máshonnan is írás javára (mint például vannak azok az emberek, akiknek elég napi 4 óra alvás, míg a többségünknek 8-9 kell).
Kipróbáltam: Nehéz pontosan megragadni, mert nem tudatosan álltam rá, de szerintem már egy jó ideje (hónapok óta?) csinálom.

Na de a következő pontok már tényleg abszolút felhasználó-biztosak:

2. Használd ki az üres időt.
Üres idő alatt értem én az utazást, tömegközlekedést, a rendelőben-, kormányablakban-, repülőtéren való várakozást... Egy negyven perces út például nekem már elég ahhoz, hogy eléggé belemélyedjek az írásba, de lehet, hogy neked már húsz perc is elegendő. Az egy helyben várakozás már trükkösebb, mert annak váratlanul is vége szakadhat, de ha olyan helyen jársz, ahol tudod, hogy sokat kell várni (pl. fogorvosnál), akkor bátran nekiláthatsz. Érdemes olyan eszközt használni, amit gyorsan el tudsz tenni amikor szólítanak, mondjuk telefont vagy noteszt.
Ha te is olyan vagy mint én, és csak ideális környezetben tudsz dolgozni, akkor ezeket az alkalmakat hasznosíthatod máshogy is. Például tarthatsz rövid brainstormingot (amiből a kulcsfogalmakat leírod, nehogy elfelejtsd), vagy írhatod a vázlatod, dolgozhatsz egy karakteren vagy egy logikai bukfenc megoldásán.
Kipróbáltam: A jelen poszt írásánál, időnként iskolába menet, kimagaslóan hosszú utakon régóta és rendszeresen (a brainstormingot illetően).

3. Kövesd nyomon a haladást.
Ez kicsit összefügg az időbeosztással. Mint azt már az előző bejegyzésben írtam, nagyjából olyan az időkezelési érzékem, mint egy jól érett reteknek. Ez nem csak a hobbimban, de az élet minden területén elég nagy szívás tud lenni, ezért sok sikertelen próbálkozás után rászoktattam magam a napló-naptár hibridként funkcionáló bullet-journalra.
Természetesen nem pont ezt és csak ezt ajánlom, beválhat a naptár - hagyományos, füzet, telefonos és egyéb formában -, a mezei listakészítés, a post-itekre jegyzetelés vagy egy time-managment app is. Tapasztald ki, neked melyik a legkézenfekvőbb, és tarts ki mellette! Nem fog rögtön minden nap eszedbe jutni, de próbálj meg rászokni mondjuk egy hónapra, hogy meglásd, segít-e.
A journaling nekem nagyon sokat segített a hétköznapokban (pl. pénzkezelésben vagy a határidőkben), és ezt most megpróbálom átültetni az írásra is.
A lényeg, hogy kitűzök magam elé egy-két kisebb havi célt. Tegyük fel, hogy jelenleg van 3623 szavad. Legyen az a cél, hogy március végére elérd az ötezret. Vagy az első öt fejezetet simán megírtad, de már december óta a hatodiknál stagnálsz. Legyen az a cél, hogy ha törik, ha szakad, befejezed azt a hatodik fejezetet, akkor is, ha az lesz a legrosszabb fejezet, amit valaha írtál. Majd a végén visszatérsz rá, most csak haladj. Vagy szívesen írnál, de úgy érzed, fehér ködben tapogatózol, ha elképzeled a világodat? Legyen az a cél, hogy lejegyzeteled a fontos információkat a királyságról/népről/bentlakásos suliról, ami ismerete nélkül nem áll meg a történet. Fontos, hogy a cél ne legyen elrettentően nagy, ez nem NaNoWriMo!
Ezután annyi a dolgod, hogy minden olyan nap, amelyiken dolgoztál ezen a célon, lejegyzed a haladásod az előbb kiválasztott naptár-verziódba. Ha a konkrét szószám/idő leírása kellemetlen nyomás alá helyez, alternatívaként tehetsz egy erre kijelölt sorba minden nap pipát, amelyiken haladtál valamit. Mindegy, hogy tíz szót vagy ezret. Haladtál? Pipa! Állíthatsz magad elé jutalmakat is, pl tíz pipa/x alkalom írás/x szó után meghallgatsz egy podcastot vagy elmész egy kávézóba írni.
Kipróbáltam: Nehéz megfogni. A lejegyzéssel a bullet-journalozás elején kísérleteztem, és most igyekszem újra rászokni.

4. Oszd be az idődet.
“Na, nem mondod!” De csak hallgass meg. Jelölj ki magadnak a hét bizonyos napjain - legyen az egy hétvége vagy minden nap - mondjuk egy óra írásra szánt időt. Először gondold át alaposan, mikor a legnagyobb az esélye annak, hogy ezt az időt valóban írásra tudod szánni. Mondjuk nem biztos, hogy a hetedik óráról vagy az éjjeli műszakról hazaérve nyomban neki tudsz látni, de mondjuk egy szusszanás/egy uzsonna/amit szoktál után már inkább. Vagy lefekvés előtt/ébredés után. Próbáld magad tartani hozzá mondjuk egy hónapig vagy egy félig.
Ennek két nagy előnye van: Először is, segít szokássá tenni az írást. Másodszor, mivel folyamatosan foglalkozol a munkáddal/munkáiddal, kevésbé esélyes, hogy összekeverednek a fejedben a különböző szálak.
Kipróbáltam: Most, frissiben próbálom.

5. Nyirbáld meg az időzabáló szokásaidat.
Nem jutott eszembe szebb kifejezés. Ezt a pontot az ihlette, hogy észrevettem magamon, hogy mennyi időt képes vagyok eltölteni youtube-videók nézésével, és hétvégente milyen sokáig képes vagyok ébren az ágyban feküdni, ami után aztán szörnyen érzem magam. De akárhányszor sikerül egy hirtelen lökettel felpattannom a telefon elől és pár kör megétele után a Word elé visszaülni, annyiszor sikerül haladást elérnem, és produktívnak éreznem magamnak.
Emellett egy ilyen sok időt igénylő de gyümölcstelen szokás letételével/megzabolázásával rengeteg idő szabadul fel. Youtube-videók nézése helyett gondolhatunk itt animék vagy sorozatok binge-watchingolására is, a Netflix- vagy szoc.média-függőségre (snapchat, instagram, facebook, tiktok, stb), a virtuális játékokra, lényegében bármire, ami túl sok.
Amondó vagyok, hogy teljesen megszabadulni egy amúgy kikapcsoló hobbitól felesleges, de ha már túlságosan sok időt vesz el, amit másra is szánhatnánkk, akkor lehet korlátozni egy kicsit. Jenna Moreci példája következik: "Tizenkét különböző sorozatot nézel Netflixen? Mostantól csak kettőt nézel. Minden hétköznap Starbucksba jársz kávézni? Mostantól csak hetente egyszer mész." Napi 4-5 epizód helyett nézz mondjuk napi egyet, két óra játék helyett legyél fent egyet a szerveren.
Nekem pl. rossz szokásom ébredés után is youtube-bal kezdeni, és lefekvés előtt is jó időt rászánni. Ezeket most megpróbálom totálisan elhagyni, vagy csak a komfort kedvéért megnyitni az appot és rögtön be is zárni.
De ez még nem minden. Sikerült kordába zárni egy időzabáló szokást? Jó, akkor most az így felszabaduló idő egy részét - ha nem az egészet - fordítsd az írásra. Hiszen ez az egész poszt arról szól, hogyan szabadíts fel időt a hobbid számára.
A példa a gyakorlatban: Lefekvés előtti youtube-videók. Minden nap tízkor akarok lefeküdni, de emiatt akár éjfélig is fent vagyok. Akkor most kompromisszumot kötök, fél tízkor beülök az ágyba, ölemben a laptopommal és fél tizenegyig verem a billentyűzetet. Akkor elrakom a notebookot, és lefekszem.
Kipróbáltam: Most, frissiben próbálom, és eddig beválik.

TL;DR: Végezetül tömören és röviden, ez az öt tipp:
1. Állíts fontossági sorrendet!
2. Használd ki az üres időt!
3. Kövesd nyomon a haladást!
4. Oszd be az idődet!
5. Nyirbáld meg az időzabáló szokásaidat!

2020. március 1., vasárnap

Idő

Újra itt!

Az iskola velejárója, hogy az ember szabadideje két szünet között a tizedére csökken. Ebben talán valamennyire hasonlít már a munkára, ami még ennél is jobban behatárolja az életet. Már sokadjára teszem fel magamnak a kérdést, hogy ebben a rohanó világban, egy átlagos diákra jellemző zsúfolt napirenddel vajon hogyan lehet időt szakítani az írásra? Meg úgy általában véve a hobbikra?

Viszonylag régóta írok már hobbiszinten, és meglehetősen hosszú ideje dolgozom az első regényemen (több mint hét éve). Mindig is álmodoztam arról, hogy egyszer majd kiadom, azonban szeretném, ha ez nem csak álom volna, hanem valósággá is tehetném. Most már szeretném komolyan venni az írást (nem mintha "fiókba íróként" nem lehetne komolyan venni), és a lehető legtöbb időt szeretném szánni rá. Viszont rájöttem, hogy ehhez komoly elszántságra és taktikázásra van szükségem.

Ennek egyik oka, hogy az iskolához - legyen szó általános- vagy középiskoláról, esetleg főiskoláról/egyetemről - hozzátartozik a rengeteg kötelező feladat. Tizenkettedik osztályig reggel nyolctól délutánig, akár egészen délután négyig kényszerülnek padok mögé a diákok, az utolsó óra után pedig jöhet a nyelvóra, a zene, az edzés, az érettségi előkészítő vagy a korrepetálás... Az egyetem nappali tagozata egy fokkal talán jobbnak ígérkezik, elsőre legalábbis, hiszen ott mi magunk állíthatjuk össze az órarendünket. Csakhogy ez az édes Neptunban sokszor csöppet sem egyszerű, és lehet, hogy sikerül elintézni magunknak egy iskolamentes pénteket, de cserébe mondjuk hétfőn reggel nyolctól este hatig szünet nélkül tanulhatunk, az egyetem különböző épületei között ingázva.

A dolgozó felnőtteknek sem sokkal könnyebb a helyzetük, mondjuk ha az átlagos nyolcórás műszakokkal számolunk, amihez az utazást és az esetleg hazacipelt munkát még hozzá se adtuk.
Elég demotiváló, nem igaz?

Elég nehéz megváltoztatnom most az érzéseimet, pedig úgy ültem le a gép elé, hogy most aztán nagyon megmondom a tutit, és felvillanyozom az olvasót és magamat egyaránt!
Mivel tudok tehát szolgálni mint egy mezei diák, aki nagyjából egy retek időérzékével van megáldva?

Két dolog: az kitartás és a motiváló daydreaming. Elképzelem magam elé, milyen lesz amikor elérek egy mérföldkövet - megírom az első fejezetet vagy a századik oldalt vagy az ezredik szót, amikor leütöm hogy "Vége", vagy amikor megtudom, hogy kiadják a könyvemet(...) - és tudatosítom magamban, hogy ez elérhető. Csupán meg kell tennem, hogy leülök a gép vagy a füzetem elé és írok, tervezek, visszaolvasok, javítok, bétáztatok, mikor mit kell. Mondjuk lefekvés előtt, vagy ébredés után, vagy youtube-ozás helyett.

Rájöttem, hogy engem leginkább ez tol előre. Viszont minden ember más és más, úgyhogy a következő posztba megpróbálok összegyűjteni tíz tippet, amivel az írás vagy [insert hobby here] beleilleszthető a sűrű hétköznapokba.

2019. július 20., szombat

Fantasy kihívás 2019

Ma egy kihívásról hoztam hírt, ami nem más, mint a 2019-es fantasy kihívás.

Reading Book Tree Fantasy Girl.
from: https://www.pixelstalk.net/fantasy-girl-backgrounds/
Akinek nem ismerős a műfaj, azoknak a kihívást leginkább az irodalmi pályázatok nem-hivatalos, amatőr és online verziójaként írnék le, amit a szervezők mindenféle ellenszolgáltatás nélkül bonyolítanak le.
Minden kihívásra jellemző a jelentkezők csapatokba osztása (például a történet végkicsengése szerint happy end és sad end csapatba), valamint bizonyos kulcsok, amiket minden szerző köteles beleépíteni a történetébe.
Mondanom sem kell, hogy én is neveztem, ez a bejegyzés azonban csupán egy általános tájékoztató a kihívásról, és némi kedvcsinálás az olvasáshoz.

A Fantasy Kihívást először 2016-ban szervezték meg (visszaolvasva, sokat fejlődtem azóta...)
Az idei kihívásra összesen nyolcan jelentkeztek, ők két darab négyfős csapatot alkotnak: a Hős és az Antihős csapatot.
Az idei kihívás központi témája az örökség, amit egyik csapatnak értelemszerűen egy hős, másik csapatnak pedig egy antihős szemszögéből kell megközelítenie.
Itt lépnek be az úgynevezett kulcsok: Minden jelentkező kapott egy mellékkulcsot és egy főkulcsot. Előbbi idén egy-egy gyógynövény (például salsaparilla), és a szervezők osztották ki őket az alkotóknak. Mellékkulcs révén nem ez éri a legtöbb pontot, ugyanakkor muszáj valamilyen szinten beleépíteni a történetbe, nem elég csupán megemlíteni.
A főkulcsokat már a résztvevők maguk választhatták, ezek a következők:
  • Dimenzió kapu
  • Időkapu
  • Élet-halál kapuja
  • Tükör(világ) kapuja

Így a kritikát írni készülő olvasóknak is oda kell arra figyelnie, hogy 1) a történetben központi szerepet játszik-e valamely kapu, 2) használja-e valaki a történet során a gyógynövényt 3) az adott csapatnak megfelelő-e a főszereplő, végezetül pedig hogy 4) megjelenik-e az örökség témája.

Megéri olvasnom és kritikát írnom?
Véleményem szerint igen. Olvasni egyértelműen érdemes, hiszen kapásból nyolc különböző fantasy történet tárul elénk, és talán egy új kedvencünk is megbújhat közöttük. Másfelől, én személy szerint jártam már úgy, hogy egy kihíváson találtam egy nekem tetsző történetet, az írók nevének leleplezése után utána kerestem az alkotójának, és így később más történetet is olvashattam tőle. Végezetül pedig ennyi kitétel után mindannyiunkban kialakul valamiféle sejtés arról, milyen lehet egy-egy történet. Érdekes lehet, hogy például X hogyan ír az Időkapuról egy antagonista szemszögéből, és Y hogyan írja meg ugyanezt egy hős nézőpontjából.

És miért érdemes kritikát írni? Mert azáltal mi is jobban összeszedjük a gondolatainkat, jobban elmélyülnek bennünk az olvasottak. Képesek vagyunk elérni az írókhoz, akiknek ezáltal van módjuk megfontolni akár a módosítási javaslatainkat is, és azt a későbbiekben hasznosítani/alkalmazni. Diszkrét nyelvezetben akár még a nemtetszésünket is kifejezhetjük, és ha valami nagyon felcsigáz, azt is leírhatjuk. Ne feledjük, hogy a kihívásban résztvevőknek fontos az is, hogy elegendő olvasótól kapjanak pontokat, hogy minél árnyaltabb legyen a végeredmény, és a kihívást sikerként könyvelhessük el. Emlékszem, legutóbb egy (1!) darab véleményt sem kaptam, nemhogy pontozást. Nem üres dicséretet vártam, de valamiféle visszajelzés mindenképp jól jött volna, miután heteket fektettem egy kifejezetten véleményezésre írt történetbe.

De hogy egy pozitívummal zárjak: a neveik nyilvánosságra hozása után (ugyanis a véleményezés időszaka alatt érthető okokból titokban tartják, melyik történet kihez tartozik) sok író örömmel válaszol a kapott kritikákra, ily módon a véleményező is kap valamiféle visszajelzést.


A pontozásról és a szabályzatról bővebben a kihívás oldalán olvashattok.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket! Látogassatok el az oldalra, hátha találtok valami kedvetekre valót 😉

2019. július 7., vasárnap

Első könyvajánló

Már a blog elindításakor terveztem, és a mai napon végre meg is léptem, hiszen egy írós-olvasós blognak utóbbiról is szólnia kell. Jennie Melamed 2017-ben megjelent "Lányok csöndje" című könyve lett a kiválasztott.


Ezt a könyvet még jóval az érettségi előtt (talán április végén-május elején) vettem a kezembe először, azonban a tanulás és egyéb teendők miatt hosszabb-rövidebb időszakokra félretettem. Ma délelőtt végre újra leültem vele, és elolvastam az utolsó hatvan oldalt (igazi felfrissülés volt!)
A közeljövőben egy őszinte, spoileres véleménnyel is készülök, mivel annyi gondolatom van még róla, amit ki akarok adni.

Azután pedig az Ezüstfonás következik Naomi Noviktól.