Az iskola velejárója, hogy az ember szabadideje két szünet között a tizedére csökken. Ebben talán valamennyire hasonlít már a munkára, ami még ennél is jobban behatárolja az életet. Már sokadjára teszem fel magamnak a kérdést, hogy ebben a rohanó világban, egy átlagos diákra jellemző zsúfolt napirenddel vajon hogyan lehet időt szakítani az írásra? Meg úgy általában véve a hobbikra?
Viszonylag régóta írok már hobbiszinten, és meglehetősen hosszú ideje dolgozom az első regényemen (több mint hét éve). Mindig is álmodoztam arról, hogy egyszer majd kiadom, azonban szeretném, ha ez nem csak álom volna, hanem valósággá is tehetném. Most már szeretném komolyan venni az írást (nem mintha "fiókba íróként" nem lehetne komolyan venni), és a lehető legtöbb időt szeretném szánni rá. Viszont rájöttem, hogy ehhez komoly elszántságra és taktikázásra van szükségem.
Ennek egyik oka, hogy az iskolához - legyen szó általános- vagy középiskoláról, esetleg főiskoláról/egyetemről - hozzátartozik a rengeteg kötelező feladat. Tizenkettedik osztályig reggel nyolctól délutánig, akár egészen délután négyig kényszerülnek padok mögé a diákok, az utolsó óra után pedig jöhet a nyelvóra, a zene, az edzés, az érettségi előkészítő vagy a korrepetálás... Az egyetem nappali tagozata egy fokkal talán jobbnak ígérkezik, elsőre legalábbis, hiszen ott mi magunk állíthatjuk össze az órarendünket. Csakhogy ez az édes Neptunban sokszor csöppet sem egyszerű, és lehet, hogy sikerül elintézni magunknak egy iskolamentes pénteket, de cserébe mondjuk hétfőn reggel nyolctól este hatig szünet nélkül tanulhatunk, az egyetem különböző épületei között ingázva.
A dolgozó felnőtteknek sem sokkal könnyebb a helyzetük, mondjuk ha az átlagos nyolcórás műszakokkal számolunk, amihez az utazást és az esetleg hazacipelt munkát még hozzá se adtuk.
Elég demotiváló, nem igaz?
Elég nehéz megváltoztatnom most az érzéseimet, pedig úgy ültem le a gép elé, hogy most aztán nagyon megmondom a tutit, és felvillanyozom az olvasót és magamat egyaránt!
Mivel tudok tehát szolgálni mint egy mezei diák, aki nagyjából egy retek időérzékével van megáldva?
Két dolog: az kitartás és a motiváló daydreaming. Elképzelem magam elé, milyen lesz amikor elérek egy mérföldkövet - megírom az első fejezetet vagy a századik oldalt vagy az ezredik szót, amikor leütöm hogy "Vége", vagy amikor megtudom, hogy kiadják a könyvemet(...) - és tudatosítom magamban, hogy ez elérhető. Csupán meg kell tennem, hogy leülök a gép vagy a füzetem elé és írok, tervezek, visszaolvasok, javítok, bétáztatok, mikor mit kell. Mondjuk lefekvés előtt, vagy ébredés után, vagy youtube-ozás helyett.
Rájöttem, hogy engem leginkább ez tol előre. Viszont minden ember más és más, úgyhogy a következő posztba megpróbálok összegyűjteni tíz tippet, amivel az írás vagy [insert hobby here] beleilleszthető a sűrű hétköznapokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése