Tartalom: "Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!
Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában."
A mai napon olvastam ki. Hagytam kicsit ülepedni magamban, mielőtt leültem megfogalmazni ezt a spoiler-mentes ajánlót.
Először is szeretném leszögezni, hogy a tartalom nem fedi egészen pontosan a művet. Egy hétköznapi, talán feminista üzenetű disztópiára számítottam, semmi különösre (főleg a lustán kezelt témáktól féltem), és pozitívan csalódtam. Azt azonban ki kell jelentenem, hogy legalább egy 16+ jelzéssel ellátnám. Nem kifejezetten véres, sokkal inkább felkavaró.
Több lány szemszögéből ismerjük meg lassan a Sziget világát, brutális társadalmi berendezkedését. A lányokat az első vérzésük utáni nyáron férjhez, adják akár egy jóval idősebb férfihoz. Mindenkinek két gyermeke születhet, több nem, és ha a gyerekek felnőttek, saját családot alapítanak. Amikor a nagyapa már valamilyen oknál fogva nem képes elvégezni a munkáját, ő és felesége megisszák az úgynevezett "utolsó italt".
A lakosok az Ősök által alapított vallás, azon belül is főleg a "ne-szabályok" szerint élnek, amiken érdemes elgondolkodni. Úgy összességében véve is érdemes néha letenni a könyvet, és csak emészteni az olvasottakat.
Szinte kínzó lassúsággal derülnek ki az újabb és újabb információk a Szigetről, ami engem kezdetben zavart is. Az egyik leggyomorforgatóbb, ám normalizált szokás például - habár már a legelejétől fogva utalgattak rá - csak a könyv közepén válik nyilvánvalóvá. Én talán még később jöttem volna rá, ha nem olvasgatom a Spoilereket a Moly.hu értékeléseiben...
A könyv általános jellemzői tömören: több/váltott szemszögű, E/3-ban és jelen időben írt disztópia.
Oké, mi szól a könyv mellett?
+ alaposan kitalált negatív utópia
+ sokszínű és emberi karakterek (+ 0 Mary Sue)
+ a lelki folyamatok valószerű ábrázolása
+ gondolatébresztő jelenetek
+ letisztult nyelvezet
Mi szólhat ellene?
– felkavaró tartalom
– kevés információ az "igazságról"
? a végkifejlet
Na jó, a negatívumokkal szenvedek. Egyet tudnék igazán felhozni, ami a második ponthoz kapcsolódik. Valahogy így szól: időnként elveszettnek éreztem magam, mintha nem tudnék még eleget a világról ahhoz, hogy értsem, amit olvasok. Másfelől azonban ez "többször olvasóssá" teheti a regényt, és külön élvezetet nyújthat azoknak, akik szeretnek egy-egy könyvet időnként újra a kezükbe venni.
Összességében tehát úgy vélem, mindenképp megéri elolvasni, mert mindenkinek nyújthat valamit, ha mást nem is, egy új világ megismerését biztosan.
Röviden: AJÁNLOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése