A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Azért kezdtem el olvasni, mert megnéztem róla egy véleményvideót, ami meggyőzött róla, hogy ez a könyv szórakoztatóan szörnyű. Így hát "hú, ez borzalmas, muszáj elolvasnom!" felkiáltással vetettem bele magam. Abszolút pozitívan csalódtam, bár még most sem gondolom hibátlannak a művet.
Fontos megemlíteni, hogy a történet egy Szépség és a Szörnyeteg retelling szeretne lenni tündérekkel, azonban nem ez uralja a könyvet, inkább csak egyes elemeiben emlékeztet az eredeti mesére.
Feyre három testvér közül a legkisebb, mégis ő gondoskodik nővéreiről és sánta apjáról. Hamar kiderül, hogy a család nem volt mindig szegény, sőt, nemesi sorból indultak el a meredek lejtőn, ami mindenkiben mély nyomot hagyott. Hányattatott sorsában Feyrét egy dolog tolja előre: a haldokló édesanyjának tett ígérete, miszerint gondját viseli majd a családjának.
Hogy ne éhezzenek, Feyre vadászni kezdett - egy ilyen vadászaton is ejti el a farkast, akiről később kiderül, hogy tündér. Ezután eljön érte Tamlin, hogy magával vigye Feyrét a Tavasz udvarába, ahol hamarosan fény derül egy tündérekre és emberekre egyaránt veszélyes járványra. Spoilerek nélkül egyszerűen nem lefedhető, ennél mennyivel bonyolultabb és kuszább a cselekmény.
FIGYELMEZTETÉS: Határozottan 18+, erotikus tartalmat, kínzást és gyilkosságot egyaránt tartalmaz.
Mik a regény pozitívumai?
+ Szépek és láttatóak a leírások.
+ Az írónő hitelesen ábrázolja a brutalitást.
+ A világ és a történelem is alaposan ki lett találva.
+ Érdekesek a szereplők (úgymint Feyre nővérei, Lucien vagy Rhysand).
+ Feyre nem Mary Sue: vannak hibái, nem gondol magára minden más lánynál különlegesebbként, csupán egy ilyen megjegyzése van a regény elején.
+ Az erotika tekintetében fontos a beleegyezés.
+ Nincs szerelmi háromszög!
És mik a negatívumai?
– Sok az erotikus tartalom.
– A főgonosz (Amarantha) által kitalált csapdák, átkok, próbák nem mindig logikusak, gyakran érezhetően csak a cselekmény miatt léteznek.
– A farkas halálára adott reakció számomra nem hiteles, a tündérek nem voltak eléggé dühösek emiatt Feyrére. Másfelől az ok, ami miatt a farkas a falon túlra került, szintén nem nyerte el a tetszésemet.
– A második részt ismerve az egyik karakter inkonzisztensnek tűnik.
– Volt egy jelenet, ami számomra nem tűnt beleegyezőnek, és bár ennek megfelelően is reagáltak a szereplők, mégis azt éreztem, mintha az egész szituációt szexinek szánta volna az írónő.
Összességében véve ajánlom, de érdemes kritikusan szemlélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése